A hazaút is egész napig tartott, épp úgy, mint az odaút. Az ötnapos kirándulás végén kicsit fáradtan, de feltöltődve ültünk a buszon. Erdélyben még sütött a nap, Magyarországon viszont igaz téli ítéletidő várt ránk, szélviharral és erős havazással.

Hazafelé a busz ablakából láthattuk a messzeségben húzódó Havasok hóval borított csúcsait. Lenyűgöző látvány.

A kökösi csata helyszínére nagyon nehezen találtunk oda. Itt esett el Gábor Áron. A képen Arnika és Márk egy kopjafa mellett állnak. Nem is gondoltuk volna, hogy minden kopjafának sajátos jelentése van.

A Székely Nemzeti Múzeum legizgalmasabb terme: a környék állatvilágát bemutató tárlat.

Gyárfás Jenő festménye segít elképzelni a híres ágyúöntő halálát. Ezt is a Székely Nemzeti Múzeumban láttuk.

Az egyetlen megmaradt Gábor Áron által készített ágyú a sepsiszentgyörgyi Székely nemzeti múzeumban található. Március 15-e alkalmával ez is fel van virágozva....

A Székely Nemzeti Múzeum legizgalmasabb része a természettudományi kiállítás volt, mint ahogy látható Marika néni arcán is. Sok szép és érdekes állat volt. 

A székely nép történelmét és értékeit bemutató múzeum kapuja, tele kinizsis diákokkal és a testvériskolánk tanulóival.

A Haszmann Pál kúriában a csapat rengeteg érdekes dolgot látott, de talán a figyelmet leginkább egy régi írógép ragadta meg, aminek működését ki is próbálhatták, irományaikat pedig haza is vihették.

A Gelencei templomban egy barátságos idős néni Máténak megengedte, hogy megkongassa a templomi harangot. Előtte a karzaton Kitti orgonázott nekünk.