2019.március 12.

Ide kellett hát megérkeznem, hogy egyik diákom felvilágosítson, hogyan kell panorámaképet csinálni.:)

Az Ady Emlékmúzeum az Ady szobor között emelkedik az Igazságügypalota. ( 1901-ben épült Kiss István tervei alapján), most a Törvényszék működik benne. 

Egy múzeum és egy szobor között a bíróság. Novella címének is elmenne...

Vagy maradjunk stílusosak: Ady Endre verscíme jut eszembe: Közel a temetőhöz

Dobozy Edgár

 2019.március 12.

Édes kis húgom, van egy nagyon nagy álmom

júniusra meggyógyulok, s elkezdek kicsit csavarogni.

Egyszer csak ott leszek,

ahol maga van, látni fogom s talán maga nem is fogja tudni.

Az abonyi diákjainkkal is úgy érkeztünk csavargásunk az első helyszínre,

hogy szerettünk volna a hazának ezt a részét úgy látni, és ráismerni,

ahogy sokszor láttuk őket, az otthoniakat, de még nem láttuk igazán.

Nekem nagyon jól telt a kirándulás. Életem egyik legjobb és legszebb kirándulása volt. Sok emberrel ismerkedtem meg. Legjobban Budapest tetszett a kirándulásból, de viszont annyira, hogy oda szeretnék költözni. Remélem lesz még ilyen élményben részem és nem szakad meg a kapcsolatom az ottani emberekkel.

       Június elsején indultunk el több mint negyvenen Abonyba határon túli magyarokként a nemzeti összetartozás napjának megünneplése céljából

       Szállásunk Cegléden volt ami pár kilométerre helyezkedik el Abonytól. Pénteken elfoglaltuk a szállásunkat, vacsoráztunk,majd egy közös séta után el is aludtunk. Másnap reggel Abony volt az első célunk ahol ismerkedhettünk az abonyi diákokkal. Nem sokkal ezután elindultunk Budapestre ami az ott létünk egyik fénypontja volt. Budapesten legelőszőr a Halászbástyát néztük meg ahonnan gyönyörűen belehetett látni az egész várost. A városnézést csak a nap végi hajókázás tudta űberelni ami egy fantasztikus panorámával gazdagított bennünket. Ez idő alatt folyamatos barátságokra, emlékekre tettünk szert amiket sosem fogunk elfelejteni. 

      Vasárnap egy közös Istentiszteleten vettünk részt, majd a környékbeli települések közül látogattunk meg párat.

     A hétfő számunkra egy nagyon különleges nap volt hiszen saját viseletünkben mutathattuk be a néptáncunkat egy olyan jeles napon, mint június negyedike. Az előadásunk után  mindenkivel közösen buliztunk egyet, lezárva az ott töltött időszakot.

       Összességében fantasztikus napokat tudhatunk magunk mögött. Élményekkel és barátokat szerezve tértünk haza, reményekkel telve, hogy minél hamarabb visszatérhetünk

                                                                               Csüdör Eszter IX.A

Az indulás napján már mindannyian nagyon izgatottak voltunk, hogy vajon mi vár ránk az elkövetkezendő pár napban, Jókedvvel, hangos nevetéssel, beszélgetéssel, zenehallgatással vágtunk neki az útnak, ugyanis ez volt az a nap amelyet egészen március óta vártunk, és csak számolgattuk visszafele a napokat, hogy mennyi van még hátra.

A jókedvet és ricsajt az éhesség sem törte meg, Királyhágói ebédünknél mindnyájan jóízűen falatoztunk, ki-ki a maga rendelt kosztját, majd utána mégnagyobb lendülettel vágtunk neki Ceglédre tartó utunknak, amelynek addig már több mint felét megtettük.

Estére megérkezve a derűs arcok kissé lelankatak, bágyadtak lettek, alig vártuk hogy végre letusolhassunk és pihenjünk egy jót. A vacsora után ez meg is történt mindenkinél.

A második nap reggelén, mindenki nagy sürgés forgásba kezdett, mit vegyen fel, melyik cipő talál a kabátjával, jól áll-e a napszemüvege stb. Mire elkészültünk indulhattunk is következő megállónkhoz, Budapestre. Személy szerint én 7 éve járok minden évben Budapestre, de talán a legelső sem volt akkora élmény, mint a mostani, ugyanis osztálytársakal, barátokkal még sohasem voltam, csak a szüleimmel, és azért egy 15 éves tinédzser számára mégis nagyobb móka, ha a legobb haverjaival sétálhat a Parlament előtt vagy láthassa a Szabadság-hídat és szinte az egész Dunát a Sziklatemplom kilátójáról.

A dunai hajókázásba kissé beleszólt a vihar, de szerencsére a hajó ponyvájának nem áztunk el. Aznap este hazaérkezvén megint következett a várva várt tusolás, majd egymásnak jóéjszakát kívánás és lefekvés.

A második, harmadik napok úgy teltek mint a percek, amit nagyon szomorúan vettünk tudomásul, közeledett a kedd reggel. De a vasárnapi Kecskemét-Cegléd városnéző túra is rengeteg szép emléket szerzett, a hétfői közös tánc pedig hab volt a tortán,

Szerintem mindnyájunk egyik legmeghatározóbb élménye marad ez a kirándulás, kilencedikesként, bár év vége van, mégjobban összerázta a két kilencedik osztályt, az osztályfőnököket egyaránt. Rengeteg új barátság született amelyek remélem sokáig fognak tartani, mert jó ha az embernek határon túlról is vannak cimborái. 

Életem egyik legjobb osztálykirándulását tudhatom magam mögött, de ez persz nem jöhetett volna létre sok ember segítsége nélkül. Mindenkinek köszönjük a sok befektetett munkát és kitartást, a Panziónak az ellátást, a tanároknak a kedvességet és a diákoknak a közvetlenséget és az otthonias fogadtatást. :) 

Minden jót  innen Erdélyből, remélem mihamarabb ismét találkozunk!

 Dobra Barbara, IX.A